Most

2008 november 25. | Szerző: Pipacsvir |

Leírom gyorsan. Mert természete elillanni…. Most olyan kerek a világ és szép és biztonságos és szeretettel teli.

Pedig.. Csak jól jött össze ez a nap.

Megnyertem a teszveszen egy babakocsit, ami már nagyon kellett. Azután Kedves hazajött ebédelni és én mondtam neki, hogy ki kellene menni érte. És nem morgott, hanem átrendezte a délutánját és kimentünk. Utána meg elvitt a játszótérre és ott volt N. (a tündéri kisfiú) és N. (a tündéri kisfiú anyukája) és beszélgettünk, sétáltunk.

Hideg lett és benentünk a bevásárlóközpontba, puccos egy hely, benne egy puccos kávézóval. Féltem is, hogy mi lesz… Mert mi bizony gondoltunk egyet és beültünk. Alattunk aranyszínű kanapék, körülöttünk öltönyös emberek, trendi nénik. Mi meg csak két szaladgálós, édes csemetével szolgálhattunk.. De mindenki kedves volt és aranyos. Még az a bácsi sem háborodott fel, akinek a vizébe Maya turbógyorsasággal nyomta bele a kezét :). A gyerkőcök csatangoltak, mi kávéztunk. Aranyáron igaz, de adtunk magunknak pár perc kényeztetést.

És olyan jó volt. Teljes. Minden. Most. Kedves, a gyerek, a barátok, a bloggerbarátok. Telefonok, e-mailek, HOZZÁSZÓLÁSOK, egy-egy csepp édes öröm és ez a nap, ez a délután, a párom biztonsága, a gyerkem boldogsága, a szeretet.

Belesüppedek még egy kicsit ebbe a pihepuha kegyelembe. Hamarosan már más jön. (Atomtámadás történt a konyhában, azt kell rendbetenni) És elillan, elúszik, mint minden hangulat, de még most őrizgetem addig amíg ki nem élveztem ízének utolsó cseppjét is.

Hálás vagyok, hogy olyan életet élhetek. Nem kell nagy ház, nagy autó, nagy vagyon. Ennyi. Ennyi kicsi boldogság is elég szívemet melegíteni. És hálás vagyok minden felém irányuló szeretethullámért…… Hálás…. Nagyon…

Köszönöm!