2008 december 11. | Szerző: Pipacsvir |

 …. Olyan kis huncut ez az álmosság. Aludni nem hagy, ahhoz túl kevés, de ahhoz éppen elég, hogy ne legyen kedvem semmihez..

Ma délelőtt kipakoltam és rendberaktam a szekrényeket, karácsonyi teendők megkezdése gyanánt. Van egy szép kis listám, de nem kapok szívrohamot, ha nem érek a végére. A lényeg a kislányom arcán tükröződő boldogság lesz majd, ha meglátja a fát és az ajándékát. Nem hiszem, hogy ezt befolyásolja az, hogy le vannak-e mosva az ajtók. (Megjegyzem azért le kellene mosni őket).