2008 december 30. | Szerző: Pipacsvir |

Nem voltam.

Kusza. Kusza.

Meg rohanás, rohanás azután pihi, pihi. És bámulni bele ebbe a szép karácsonyba és nevetni, sírni…

Igen sírni is. Mert én ilyenkor olyan érzékeny vagyok, mintha kinyitnák a leklemet pőrén a világnak és minden jobban fáj. Igaz ami igaz, ami jó viszont, az is százszoros.

Maya lénye, mosolya, ahogy beteríti a szívet, ahogy belémtáplálja: van kiért élni.

Volt, fa, étel, ajándék, volt jóleső teszvesz (a végén már kimerült teszvesz, de legalább együtt csináltuk), volt hátradőlés és volt csend is, itt bent, hiány, olyan amit nem veszel észre, a szürke hétköznapokban, amikor a másik úton van és te szövögetheted az összetartozás illúzióját, hanem olyan hiány, amikor ott ül melletted és azt érzed: EGYEDÜL VAGY. És amikor ezt érzed elkap a lelkiismert örvénye és húz magával, mert hát szeret ő téged és te is szereted őt, akkor meg miért????

Óh, nem kell hogy szív dobbanjon szívvel, gondolat találjon ki gondolatot, hisz ő a Marson és a Vénuszon nehéz feladat kommunikálni, mégis, mégis, mégis.

Vannak tükrök és van aki önmagát látja benne, van kar, amelyik akkor nyúl a nő alá, amikor épp elbotlik van kávé, amit pont akkor főznek meg reggel, amikor a másiknak semmi, de semmi kedve századszorra is kimenni a konyhába, van kérdés, ami pont akkor hangzik el, mielőtt kicsordul a könnycsepp, van ölelés, ami épp akkor érkezik amikor szomorú a szív….

És van könnycsepp amit nem lát, van érzés, amiről nem tud, van fájdalom amit nem ért, van fáradság amit nem lát és nem vesz át senki….. pedig…egy társ leledzik a másik szobában.

Így van ez jól? Így kell lennie? Mindenki maga cipeli a kínjait?

De nem…. Mert én emlékszem átbeszélgetett éjszakákra, kezembe adott bögre teákra, vállakra, amelyekbe belefúrhattam a fejem, kezekre, amelyek letörölték a könnyeim… Elvesztegettem az ajándékaimat.

Istenem! Istenem! Ha még egyszer visszakapom esküszöm nem herdálom el többé!

MÁS

Szerettem volna ideírni, hogy Boldog Karácsonyt Nektek! de nem jöttek a szavak. Voltak terveim meglepetésről, de nem volt hozzá erő.

Bocsánat érte.

Amit kértem Karácsonyra többnyire megkaptam. A lányom öröme teljes volt és ez a legfontosabb.

De a legtitkosabb vágyam: egy régi barát ölelő karja, szeretete, ismét szertefoszlott a semmiben…