2009 január 13. | Szerző: Pipacsvir |

Amikor elkezdtem a blogomat, volt egy olyan elhatározásom, hogy leírom (amikor tudom) hogy mi volt a nap legjobb és legrosszab pontja, eseménye). Na ebből ezidáig nem lett semmi. De talán majd most. (Ha el nem felejtem megint)

A mai nap fénypontja az volt amikor Maya felmászott a kanapé tetejére és onnan ugrott az apja ölébe. Én meg csak néztem a kacagó lányomat a nevető párommal és elolvadtam. Meg még az is amikor lefektetés után már vagy negyedszer mentem be Mayához, mert hívott, hogy anya, anya, felvettem és már félig aludt, már nem is akart lemászni az ölemből, csak belesimúlt a vállamba, sóhajtott egyet és megnyugodva átadta magát az alvásnak. Jó volt még az is: Kedves hazajött délután és megdícsérte a kaját amit eléraktam.

Mélypont: Habár voltak kicsit ideges, zaklatott óráim, nem volt semmi nagyon rossz a mai napban. (Egyszer a párom egy kicsit idegesebben reagált, mint kellett volna, de nem volt az semmi, mélypontnak semmiképpen sem nevezhető.)

Történt még:

Rájöttem, hogy a túrórudievés genetikailag kódolva van. Drága lányom is a csokit rágicsálja le előbb azután eszi a csupasz túrót.

Rzsó játszani hívott, aminek nagyon örülök. Remélem lesz időm holnap megírni!

Délelőtt boltban voltunk, hideg volt.