Olvasmányaim

2009 január 15. | Szerző: Pipacsvir |

Rzsotól kaptam a lehetőséget, hogy megosszak veletek öt könyvcímet amit 2008-ban olvastam.

Ha rövidre akarnám fogni azt mondanám, hogy Harry Potter összes  ráadásul az hét egyre vastagabb kötet) :). Na de látott már valaki olyan, hogy ÉÉÉÉN rövidre akarnám fogni???

De azért legyen egy a Harry Potter. Amikor Potter lázban égett a világ engem nem érdekelt. El voltam foglalva az életemmel nagyon és bosszantott, hogy mindenki kezében ott a könyv, amit én nem tudnék megfizetni. A filmeket láttam először és habár nagyon tettszettek, nem annyira, hogy igazolást kapjak belőlük: valóban van létjogosultsága az őrületnek. Pár hónappal ezelőtt történt, hogy Timcsike a sógornőm – aki nagy Potter rajongó – hozzájutott az utolsó két kötethez és elkezdte olvasni. Az öcsém mondta, hogy nem lehet hozzászólni a csajszihoz annyira elragadta a két könyv. Gondoltam, na ha Timinek tetszik adok neki egy esélyt. Könnyű volt elkezdeni, mert neki megvolt az első két kötet. Elkértem, belekezdtem és már húzott is magába a mesevilág a mindíg győző jóról, a gonosz néha kiteljesedő, de végül reménytelen harcáról, egy láthatatlan varázslattal teli világról…. Azóta már túl vagyok a hetediken is.

A másik nagy felfedezés Jókai Mór volt. Ezidáig elkerült engem ez az író, nem is értem miért, hisz a műveiből készült régi filmeket nagyon szeretem. Akkor akadtam rá, amikor nyáron lent voltunk Hernádcécén és odaadtuk a nagyinak egy napra Mayát. Mi reggel kimentünk Kedvessel a tóhoz horgászni. Pontosabban ő horgászott és olvastam és élveztem a nyugit. A Szegény gazdagok-at sikerült kihalásznom indulás előtt a polcról. Egyből magával ragadott a korleírás, a jellemrajzai, a humora, a titokzatos cselekménye, a könyv felét ki is végeztem ott pár óra alatt. Ráadásul felolvastam belőle a Páromnak és jókat kacagtunk (A vége, az én happyendben bővelkedő amerikai hülyeségeken felnőtt lelkemnek nem igazán tetszett).

Aztán itt van a megismételhetetlen Coelho, akinek a művei közül az elmúl időszakban: A Veronika meg akar halni volt terítéken.

És egy nagyon nehéz, de gyönyörű mű, Henryk Sienkiewicz: Quo vadis– ja, ami Néró császár Rómájába repít, egy romlott, erkölcstelen világba, ahol a lelkek tisztulását Jézus eszméje hozza el. Amint a végére értem átjárt  a felismerés és a megértés döbbenete.

És a kezembe akadt dr. Lenkei Gábor: Cenzúrázott egészség című könyve is. Az íróról utólag derült ki, hogy nagy szientológus, ez választ adott egy-két kérdésemre, de ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert más megvilágításba helyzete a gyógyszeripart és elgondolkodtatott.

És ki ne hagyjam Osho: Bátorság című művét, ami pont akkor talált meg, amikor mindenki vádolt minket azért, amiért ilyen felelőtlen életet élünk és vállalkozni próbálunk. Na ez a könyv pont arról szól, hogy csak annak az életnek van értelme ahol néha kockáztatunk, mert csak így nyerhetjük el a jutalmat, az álmainkat.

Olvastam még Agatha Cristie-t, Szabó Magdát,

Be kell vallanom mielőtt 2007-ben megszületett a lányom, olvastam nagyon sokat, azután elsodort, az új szerep az anyaság. (Ja az első hónapokban kiolvastam egy könyvet a szoptatásról!), most kezdek visszatalálni ehhez a számomra éltető, kiteljesítő, pihentető tevékenységhez, ezért a fenti lista egy-egy eleme átnyúlik 2007. első felére.

Egyébiránt mindenevő vagyok, viszont a nagyon gagyi ponyvát nem tudom elviselni.

Coelho, Müller Péter, Popper Péter, Jókai Anna, Szabó Magda, Robert Merle, Remarque, Erick Knight (Légy hű magadhoz-ja), az Édentől keletre Steinbecktől, Kahlil Gibran Prófétája, A kis herceg (örök)  csak pár név gyorsan akik hatással voltak rám (de persze ez csak a jéghegy csúcsa).

Aki még nem volt, de lesz: Wass Albert, Polcz Alaine, és még több Jókai, (és persze ez is csak a jéghegy csúcsa).