HÓÓÓ

2009 február 18. | Szerző: Pipacsvir |

Éjszaka kinéztem az ablakon. Békésen esett a hó. Gyönyörű volt. Reggel hamarabb ébredtem, mint a drága kicsi lányom. Kihasználandó eme ajándékot olvasgattam egy kicsit. Még Karácsonykor kaptam a Nők lapjához egy Müller Péter által írt kis “füzetecskét” a várakozásról, ez akadt a kezembe. Ittam a szavait.

Délelőtt, gondoltam kihasználom a havat és elmegyünk sétálni Mayussal. Úgy terveztem elbotorkálunk a buszmegállóhoz, azután irány a játszótér, ami egy tér közepén fekszik, ott a szűz hó, autóveszély nincs. Nyuszikám végig sirdogálta az utat a buszmegállóig ott meg elkezdett hangosan bőgni. Nem tudom mi baja volt, a sok változás, fázott a keze (mert a kesztyűt azonnal le kell venni), vagy csak fáradt volt. Fel sem szálltunk a buszra, hazajöttünk.

Rendet raktam a konyhában azután bekapcsoltam neki a mondókákat a gépen, hogy nyugodtan tudjak telfonálni, bosszankodtam a UPC-n és elintéztem egy másik rövid beszélgetést. Mire bementem lánykám kidőlve szundikál a járókában. Betettem a kiságyba, most itt vagyok.

Kicsit boszantott a hó, mert amikor vártam nem jött, most meg itt van, de már mást várnék (történetesen, valami tavaszkezdeményt). De azt kell megbecsülni ami van, úgyhogy kirostáltam az elégedetlenségemet és ÖRÜLÖK.

Pont ideillik Kereszty András Györgytől az alábbi kis idézet:

„ A nagyapám egy borús nyári napon így szólt hozzám:
András én imádom, ha esik az eső, és tudod, hogy miért?
Mert ha nem imádom, akkor is esik!”

Remélem Manócskám a délutáni sétát már értékelni fogja, mert nem adom fel, megpróbálkozok havazni egy kicsit, amíg el nem olvad.