2009 március 4. | Szerző: Pipacsvir |

Nyúlós, nyálkás, szürke, álmosító..

Nyomott, zsibbasztó, kedvtelen, unalmas….

 

Ezt kell most legyűrni, ezt a hangulatot, amit belém varázsol az időjárás. Jól fogy a kávé, dobog már a szívem tőle, de kellett nagyon különben elaludtam volna.

Kandallót varázsolnék ide, ha tehetném tucat illatos gyertyával megfejelve, hoznék még meleget is, mert abból igen kevés van mifelénk, meg bújnék be meleg takaró alá, az ismert forró férfitest ölelésébe.

Kicsi Mayám is, mintha kicserélték volna, önmagához mérten elég szárnyaszegett, az már más tészta, hogy még így is eleven (Imádom!!!)

Délután erőt kell venni magamon és rendezni egy anya-lánya szobában töltött, párnadobálós, rohangálós, hancúrozós délutánt.

 

Várok, nem is egy fontos dologra, hogy nyíljon már ki az ajtó és tehessek és nyíljon a másik is és mehessek…

Sokat tervezgetek és ha időm van teszek is érte, bennem már a végleges, de a megvalósítás még munka, munka.

És gondolatok kavarognak, szavak által keltett gondolatok, élő ember által írt gondolatok és eltávozott ember által írt gondolatok és az én gondolataim, köztük a hálám Isten felé, hogy tudok érezni, befogadni, elmélkedni.