Szavak

2009 március 17. | Szerző: Pipacsvir |

Nyomkeresőtől kaptam a játékot. Megadott tíz szót, amelyhez nekem írnom kell valamit. Ezután továbbadom a játékot és leírom, hogy akinek továbbadtam melyik, általam megjelölt tíz szóra reagáljon írásban.

 

Azért tetszik ez a játék, mert többször is lehet játszani, mert ha több emberkétől kapod is meg a tíz szó akkor is más lesz. Meg azért is, mert szerintem sokat elmond, ki mit gondol egy adott szóról.

 

Mint máskor is, most nem kötelező senkinek sem beszállni, aki akar továbbadja, aki nem azt is ugyanúgy fogom továbbra is szeretni. Tudom, hogy idő hiányában néha elmrad egy-egy játékrareagálás. (Sajnos nálam is, bocsánat érte).

 

Akitől szeretném ha az én szavaimra reagálnának:

 

Forgószél, Lily, Magnoli, Eper, Rzso, Nagymami, Eper, Uccika, Márti, Hivatlan, Mérleg, Eliana, Fermina, Jega

 

És a szavaim:

 

Hűség, Haza, Éhség, Várakozás, Könny, Megbocsátás, Gyönyör, Élet, Lélek, Főszereplő, Álom

 

(tudom, tudom, ez tizenegy, de nem tudok kihúzni belőle, érdekel, hogy mit írtok na 🙂

Az én reagálásom pedig a megadott tíz szóra:

 

Varázslat: Ott van a mindennapjainkban, csak sokszor nem vesszük észre, mert olyan megszokott. No meg azért, mert az élet negatív oldala serényen munkálkodik azon, nehogy meglássuk. Pedig, mondom, itt van. Néha csak egy falevél erezetében, amelyet a természet oly gyönyörűre rajzolt, néha egy nem várt érintésben, egy elkapott mosolyban, egy jól sikerült délutánban, a forró leves ízében, vagy egyszerűen csak abban a pillanatban, amikor télen az új meleg gyapjú zoknit felhúzzuk a lábunkra.

A kislányom reggel hozzám bújik. Még félig alszunk mind a ketten. Amikor kinyitom a szemem ő is rám néz,a bágyadt, de már huncutul nyiladozó szemeivel. Karom a fejecskéje alatt, az arcát simogatom és miközben a nap bekukucskál az ablakon ő visszasimogat, puhán, gyengéden. Apa is felébredt már. Odabújik mindkettőnkhöz és átkarol bennünket. Erős, hosszú karjával mindkettőnk testét magáhozöleli.

 

Nevetés: Amiből régebben kevesebb jutott, de most – gyakorló anyukák, apukák könyveket írhatnának tele vele – egy kétéves pici gyerek mellett, mindennapos a móka és a kacagás. (Még akkor is ha nem tudunk számlát fizetni). Például amikor Maya megtalálja a fehér sapkámat és felveszi, azután meg büszkén rohan ki és kelleti, illegeti magát, tegnap este meg azon nevettünk sokat, megtaláltuk Süsüt a neten. Mayus jókat kacagott, ahogy Süsü a mese elején énekel és fújja a füstöt, kacagtunk hát mi is.

 

Őszinteség: A legeslegfontosabb számomra egy emberi kapcsolatban. Nem a teljes kitárulkozás, hisz lehet és kell is azt mondani: Ne haragudj, erről nem beszélek, de amit meg akarunk mutatni, amiről beszélünk, abban őszintének kell lenni! Mindenki lelkében vannak érzések, gondolatok, amelyek nem tartoznak a másikra, de ami igen, arról igazat kell mondani, igazul kell tenni.

Ha nem vagy őszinte, másmilyennek mutatsz önmagadból egy darabot és akkor nem is szeretsz igazán, mert a szeretet: beengedni az igazi valónkba. Ha abban a pillanatban nem vállalod az őszinteségedből adódó kellemetlenséget amikor kellene, később még torzabul és még fájóbban szakad az igazság rád is és arra is akinek előzőleg hazudtál.

 

Megbocsátás: Skorpió vagyok, tanulom a megbocsátást. Bennem maradnak a tüskék. De tudom milyen értékes az élet. A fájdalmakat bezárom egy szobába és a jelen boldogságával törődöm inkább, de a szoba az ott marad. Pedig én már tudom, milyen az amikor  őszinte megbocsátással ajándékoznak meg. Aki tud megbocsátani, úgy, hogy nem marad benne cseppnyi sérelem, cseppnyi sérülés sem nagyon magas szintjén áll a lelki fejlődésnek. Őszintén megbocsátani azt jelenti, lemondani a sértettség diadaláról ami ott dúl bennünk és amit az egónk oly mohón követel. Többet kellene megbocsátanunk, sokszor már sajnos túl késő.

 

Összetartozás: Nincsenek szavaim, csak érzem, élem és elmerülök a létében, amikor a párom hazaér és a kislányunk az ajtóban a nyakába ugrik, belépnek és együtt átölelnek engem is.

  

Tavasz: Megújulni, kinyílni, felfrissülni, éledni. Elengedni a fagyot a dermedt tagjainkból és beengedni a meleget, az életet.

 

Bátorság: Bátorság úgy élni az életedet, hogy boldog vagy benne, úgy hogy nem érdekelnek társadalmi elvárások, családi előírások, megkövült szabályok. Bátorság kiállni, azért amiben hiszel. Bátorság szeretni azt, akit nem lehet, de bátorság az is szeretni akit szabad. Bátorság gyermeket nevelni. Bátorság beengedni másokat a szíved közepébe. Bátorság szembenézni saját magaddal, azzal a mocsokkal, önzéssel és ridegséggel is ami benned rejlik. Bátorság szépen megöregedni. Bátorság kiszállni a mókuskerékből és már nem a pénzt hajszolni. Bátorság hinni, becsületesnek lenni, igazán élni és bátorság mindent megtenni a boldogságért.

 

Szépség. Szépség az, amikor a nagymamám kiül a teraszra és a ráncai redőiben végigfut az izzadságcsepp, ő meg letörli. Szépség a gyermekem minden pillanata. Szépség volt, ott a kiállító teremben smink, márkás ruha és műmellek nélkül: mintha Audry Hepburn látogatott volna el ismét közénk. Szépséges volt a kamasz fiú, aki rámosolygott Mayusra amikor a buszon utaztunk, pár hetes volt még csak. A fiú mosolyában már ott volt, a majdani apa. És szépség minden fűszál és minden virág. Szép az ami igaz, ami szeretet

 

Játék. A szó hétköznapi értelmében, anyaként a reggel első pillanatától elkezdett és a lányom álomba merüléséig tartó folyamatos játék jutott az eszembe. Második elgondolásra pedig mosolyok összevillanása

 

 Titok. Ez titok J