Tombolás (nagyon belülről, nagyon őszintén, csak barátoknak)
2009 április 18. | Szerző: Pipacsvir |
Csak kérdezem. (Kicsi vagyok én még ehhez. Még nincsenek válaszaim, csak kérdés, kérdés, kérdés……)
Azt vettem észre (nem csak a saját házam táján, de fájni ez fáj baromira), hogy a férfiak hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a társsal, gyermekkel való kapcsolatukra is időt, energiát kell áldozni, azért, hogy éljen, megmaradjon, fejlődjön, viruljon.
Azt vettem észre sokan esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, ami van, az holnap is lesz, meg egy év múlva is, hogy otthon az asszony a tűzhely mellett állandó, hogy a gyerek ölelő karja is állandó.
Azt vettem észre mily sok férfi lepődik meg, amikor az asszony magánytól szétmarcangolt szívvel odébb áll (a bátortalanabb egy másik férfi karjaiba menekül, a bátrabb szedi a sátorfáját és inkább él egyedül a gyerekkel boldogan, mint társas magányban boldogtalanul), és mennyire megdöbben, amikor a gyereknek már nem elég, hogy apa hazajött és hozott egy csokit, mert a kicsi már növöget és a szeretetet az jelenti neki, ha meghallgatják, megértik, időt töltenek vele.
Nem lehet, hogy a már VASÁRNAPI APUKA válás után viszi ki először a gyerekét a parkba, az állatkertbe, sétálni, csatangolni? Először fedezi fel, hogy milyen viccesen dobja a követ a gyerek a pocsolyába, hogy felmászik minden kerítés alapzatra és hajlamos végighúzni a kezét a koszos álló autókon? Nem lehet, hogy akkor döbben rá, hogy mindezt anyuka és gyermeke már végigjárták? Végigjárták hétköznap és szomorúak voltak, mert apa dolgozik és végigjárták hétvégén és belül fájt nekik, hogy apa megint nincs sehol, mert beindult a horgászszezon és ezen a hétvégén is a pecát dobta ki neki a kártya?
Még kamaszfejjel a kezembe került egy könyv. Az volt a címe: A válás lélektana. Többek közt az volt benne, hogy amíg tart a kapcsolat, addig általában a nő szenved. A nő antennái érzik, hogy mi hiányzik, hogy mitől lenne a család minden tagja boldog, a nő látja, hogyan kellene élni ahhoz, hogy ne keletkezzenek kis és később egyre mélyülőbb szakadékok. Az okos nő el is mondja mindezt a férfinak, de az meg sem hallja. Miért lenne baj? Nem csaljuk meg egymást, szeretsz, szeretlek, minden ok! Csak hiszti, amit művelsz, csak elfáradtál azért bőgsz!
És mert a legtöbb nő a boldogságot keresi, így vagy úgy (megcsalással, költözéssel), de dobbant! És jó lesz neki. Meggyászolja az elvesztett kapcsolatot, de boldog az újrakezdéstől, az új lehetőségektől. És amikor a lelkében már rend és gyógyulás van, na AKKOR KAPCSOL ÉS ZUHAN ÖSSZE A FÉRFI! És elkezd gondolkodni (jobb esetben). Miről is karattyolt az asszony fél éve? Mit is mondott arról, hogy több időt kellene együtt töltenünk?
Így működünk mi is? Te is Kedves és Én is? Ma mondtam neked, hogy legyél velünk is egy kicsit. Hogy amióta nyár a nyár, nem volt közös családi programunk együtt, de horgászatra jutott idő (igaz kétszer ott voltam én is, de az nem ugyanaz, mintha Maya után futkosnánk a szigeten). Nem a horgászattal van baj! Hanem a túl sok horgászattal! Ma viszed haza vidékre anyukádat és nem sietsz hozzánk vissza, hanem maradsz vasárnapra is, mert ott a Hernád. Neked tényleg jó lesz így?
Valóban elég a gyerekedből az esti hancúrozás, fürdetés? Valóban jól van az, hogy még soha nem voltatok együtt, ketten a játszótéren?
Maya hamarosan beszélni fog. Beszélni fog az óvodáról, a barátairól, a tanító nénikről, a barátnőkről, a fiúkról és aki nem hallgatja meg AZ SZÉP LASSAN KIMARAD AZ ÉLETÉBŐL!
Buddha azt mondta: A szeretet cselekvés.
Hiába érzi valaki a lelke mélyén az érzést. Ha nem tesz eleget a másik nem fogja érezni a szeretetét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A szívemből szóltál…:(
Drága Pipacsvirág! Gondolom, hogy nem én vagyok a kedvenc olvasód, mert én vagyok az, aki mindig lerángat a földre. Megint megteszem: az az érzésem, hogy sokat vársz a Kedvesedtől, az ő vállát nyomja az egész megélhetésetek, keményen dolgozik, hogy Te otthon maradhass Mayával, mert így látod jónak. Nagy a felelősség rajta és valószínűleg az elvonulásra van szüksége ahhoz, hogy kicsit szabadulni tudjon a gondjaitól. A férfiak általában ilyenek. Hagyd meg neki a lehetőséget, hogy kikapcsolódjon, feltöltődjön a maga módján. Amit eddig írtál, abból nem az derül ki, hogy ne törődne veletek. Az is az érzésem, hogy sokat vagy egyedül és ráérsz agyalni. Gondolj bele, vannak olyan anyák, akik napi 8 órai munka mellett nevelnek egy pici gyereket, Te látod Mayus minden új kis tudományát, nekik ez nem adatik meg, pedig ők sem szeretnének rosszabb anyák lenni. … és ezt is a Kedvesed biztosítja Neked. Nézd inkább ilyen szemmel a dolgokat és máris derűsebb lesz a napod. Ja, és ne gondold, hogy az egyedüllét jobb, mint a “társas magány”, az csak onnan nézve tűnik annak. Hidd el, tudom, mit beszélek.
Szia Pumicica!
Erre most reagálok :). Ezidáig azért nem tettem, mert többnyire egyetértettem a kommentjeiddel. (Nagyon jó, hogy írsz! A más vélemény csak segít tisztán látni) De most válaszolok: Igen a férfiaknak néha el kell vonulniuk (és a nőknek is el kellene), de meg kell találniuk az elvonulásra és a családra szánt idő közt az egyensúlyt. Mint írtam, nem az elvonulással van problémám, hanem azzal, hogy az elmúlt hónapban a hétvégék a következő képpen néztek ki: elvonulás, elvonulás, elvonulás, elvonulás. A kiborulásom arra vonatkozott: HOL VAGYUNK MI? Amikor jót és szépen írok, az is igaz (mert tudod, egyszer fennt, egyszer lent), de a boldogságom annak is köszönhető, hogy képes vagyok a legkisebb dolognak is örülni. Tévedés, hogy ráérnék agyalni. Most például bölcsi után szaladgálunk és ezerrel keresek valami munkát, mert bizony májustól gyes-t kapok, az édeskevés, közben meg itthonról dolgozom (úgy, hogy Mayus is mellettem van). A párom keresete vajmi kevés. Nem az a helyzet, hogy lerakja az asztalra amit hoz és azt szépen beosztjuk, hanem hogy ő is lerakja és én is és próbálnánk beosztani, de néha nem megy. Úgy tűnik a szavaidból, hogy te jelenleg egyedül élsz és lehet, hogy most az én életemből te csak a szépet és a jót látod, azt amire vágynál (és remélem megtalálod minnél hamarabb), de hidd el minden éremnek két oldala van! Miért gondolod, hogy jobb a látszat együttélés, mint az egyedül? Ha eljutnék a párommal arra a szintre (egyenlőre erről még szó sincs, csak gödrök vannak, amiből mindíg kimászunk és ez így természetes), hogy úgy érzem a másik már csak annyira van jelen az életemben, mint a szomszéd, és már sem élmény sem gondolat nem köt össze bennünket, bizony én lépnék! Mert igenis tarom azt, hogy egyedül tartalmasabb lehet az életed, mint egy kiüresedett kapcsolatban.
Mond ha azt veszed észre, hogy a párod már sem munka után, sem hétvégén, sem semmikor nincs veled AKKOR HOL VAN A KÖZÖS ÉLETETEK?
(Mondom félreértés ne essék, nálunk most csak egy ilyen időszak van, de ma reggel beszéltünk róla és Kedves azt mondta: tökéletesen igazam van! Próbál erre figyelni. Kérdés, hogy mennyire sikerül. De bízom!).
Remélem ugyanúgy elfogadod a különböző véleményemet, mint én a tiédet!
Üdv:
Pipacsvirág
Ja és még valami amit nem értek. Ha sajnálja, hogy én mennyi mindent élek át Mayával, amiből ő kimarad (mert sajnálja ezt jól látod) és imádja a lányát (mert imádja ezt biztos), akkor miért a horgászat, a horgászat, a horgászat és a horgászat került ki győztesen az elmúlt hetekben a Mayussal töltött idő helyett?
Szia! Köszi a választ! Természetesen elfogadom a véleményedet:)))) Azért nem csk a szépet és jót látom a Te életedből, olvasok a nehézségeitekről, csak inkább úgy gondolom, az ember sokszor nem látja reálisan a saját helyzetét, mert benne van (ugyanez természetesen rám is igaz). Én jelenleg egy olyan kapcsolatban élek, amiben elég gyakran vagyok egyedül és sokat adnék azért, hogy ne az üres lakásba kelljen hazamennem. Éltem már máshogyan is, a szokványos házassági keretek között. Akkor természetesen azzal sem voltam elégedett, a kapcsolatunk nem volt tökéletes, ezért is váltunk el. De meg kell mondjam, néha nagyon egyedül érzem magam, időnként csak az érzelmi igényeim miatt, máskor pedig olyan praktikus okok miatt, hogy egyedül kell olyan dolgokat megoldanom, amiket általában egy férfiember szokott a házban megcsinálni. (pl. felmászni a tetőre és visszaszögelni a szél által feltépett szigetelőlemezt) Az, hogy sokat agyalsz, természetesen nem arra értem, hogy mást sem csinálsz, csak ülsz és sajnálod magad, de úgy gondolom, hogy mivel az agykapacitásod nincs lefoglalva Mayus mellett, vagy a házimunka közben van időd gondolkozni és az egyedüllét bizony sok rossz gondolatot szül. Ezt látom néhány barátnőmön, akik hasonló helyzetben vannak.
Kívánom, hogy mielőbb helyreálljon közöttetek a harmónia és újra a vidámabb Pipacsvirág lehess! Ölellek
Persze, hogy imádja! Ki ne imádná a lányát?! Csak lehet, hogy még túl kicsi neki és még nem tud vele mit kezdeni. Nem lehet?
De, de! Ez is benne van! Baromira bizonytalan amikor egyedül van vele. Ezt nem is erőltetem éppen ezért, de a hárman együttöt most egy kicsit hiányolom, mert az a hülya peca újból és újból kiütött minket a nyeregből. (Na de tegnap dúltam-fúltam, úgy tűnik nem hiába 🙂
Én nagyon értem miről beszélsz. Mert kell minden embernek a magára fordítható idő, amikor feltöltődik, de ha van gyerek, akkor kell jusson rá is idő. Meg arra is, hogy kettesben, nőként, férfiként. Az a borzasztó, amikor a sok munkára hivatkozás mellet, egyszer csak arra ébred az apa, hogy a lánya 16 múlt, lassan 18, és akkor kapcsol, hogy jajj, mikor nőtt meg így ez a gyerek??, nem akarom, hogy felnőtt legyen már, ne vigye el más fiú, ő az enyém. És tiszta elkeseredésből elrontja még azt is, ami addig megvolt. Anyaként, jól teszed, hogy agyalsz ezen, és teszel ellene, mert az egyik legfontosabb dolog a gyereked életében az apa. Az a nagyon jó, hogyha van neki füle erre és akarata, hogy változtasson.Mert bizony a kapcsolatok nem tárgyak, megvettem, megvan kategória, hanem élő , gondozást igénylő, érzékeny élőlények, akik ha elhalnak, sok fájdalmat okoznak. Értem én azt is amit Te, Pumicica írsz, de majd meglátod te is, remélem hamar, hogy mekkorát változtat a gyerek rajtad, kedveseden. Mert más amit elképzel és más amit megél az ember.Onnantól kezdve az ember elkezd érzelmi alapon racionalizálni. :-). Puszi nektek.