Csak kérdezem. (Kicsi vagyok én még ehhez. Még nincsenek válaszaim, csak kérdés, kérdés, kérdés……)
Nem lehet, hogy néha (sokszor?) válás után APUKA tartalmasabb és több időt tölt el a gyerekével (gyerekeivel), mint amikor még látszólag egyben volt a család?
Azt vettem észre (nem csak a saját házam táján, de fájni ez fáj baromira), hogy a férfiak hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a társsal, gyermekkel való kapcsolatukra is időt, energiát kell áldozni, azért, hogy éljen, megmaradjon, fejlődjön, viruljon.
Azt vettem észre sokan esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, ami van, az holnap is lesz, meg egy év múlva is, hogy otthon az asszony a tűzhely mellett állandó, hogy a gyerek ölelő karja is állandó.
Azt vettem észre mily sok férfi lepődik meg, amikor az asszony magánytól szétmarcangolt szívvel odébb áll (a bátortalanabb egy másik férfi karjaiba menekül, a bátrabb szedi a sátorfáját és inkább él egyedül a gyerekkel boldogan, mint társas magányban boldogtalanul), és mennyire megdöbben, amikor a gyereknek már nem elég, hogy apa hazajött és hozott egy csokit, mert a kicsi már növöget és a szeretetet az jelenti neki, ha meghallgatják, megértik, időt töltenek vele.
Nem lehet, hogy a már VASÁRNAPI APUKA válás után viszi ki először a gyerekét a parkba, az állatkertbe, sétálni, csatangolni? Először fedezi fel, hogy milyen viccesen dobja a követ a gyerek a pocsolyába, hogy felmászik minden kerítés alapzatra és hajlamos végighúzni a kezét a koszos álló autókon? Nem lehet, hogy akkor döbben rá, hogy mindezt anyuka és gyermeke már végigjárták? Végigjárták hétköznap és szomorúak voltak, mert apa dolgozik és végigjárták hétvégén és belül fájt nekik, hogy apa megint nincs sehol, mert beindult a horgászszezon és ezen a hétvégén is a pecát dobta ki neki a kártya?
Még kamaszfejjel a kezembe került egy könyv. Az volt a címe: A válás lélektana. Többek közt az volt benne, hogy amíg tart a kapcsolat, addig általában a nő szenved. A nő antennái érzik, hogy mi hiányzik, hogy mitől lenne a család minden tagja boldog, a nő látja, hogyan kellene élni ahhoz, hogy ne keletkezzenek kis és később egyre mélyülőbb szakadékok. Az okos nő el is mondja mindezt a férfinak, de az meg sem hallja. Miért lenne baj? Nem csaljuk meg egymást, szeretsz, szeretlek, minden ok! Csak hiszti, amit művelsz, csak elfáradtál azért bőgsz!
És mert a legtöbb nő a boldogságot keresi, így vagy úgy (megcsalással, költözéssel), de dobbant! És jó lesz neki. Meggyászolja az elvesztett kapcsolatot, de boldog az újrakezdéstől, az új lehetőségektől. És amikor a lelkében már rend és gyógyulás van, na AKKOR KAPCSOL ÉS ZUHAN ÖSSZE A FÉRFI! És elkezd gondolkodni (jobb esetben). Miről is karattyolt az asszony fél éve? Mit is mondott arról, hogy több időt kellene együtt töltenünk?
Így működünk mi is? Te is Kedves és Én is? Ma mondtam neked, hogy legyél velünk is egy kicsit. Hogy amióta nyár a nyár, nem volt közös családi programunk együtt, de horgászatra jutott idő (igaz kétszer ott voltam én is, de az nem ugyanaz, mintha Maya után futkosnánk a szigeten). Nem a horgászattal van baj! Hanem a túl sok horgászattal! Ma viszed haza vidékre anyukádat és nem sietsz hozzánk vissza, hanem maradsz vasárnapra is, mert ott a Hernád. Neked tényleg jó lesz így?
Valóban elég a gyerekedből az esti hancúrozás, fürdetés? Valóban jól van az, hogy még soha nem voltatok együtt, ketten a játszótéren?
Maya hamarosan beszélni fog. Beszélni fog az óvodáról, a barátairól, a tanító nénikről, a barátnőkről, a fiúkról és aki nem hallgatja meg AZ SZÉP LASSAN KIMARAD AZ ÉLETÉBŐL!
Buddha azt mondta: A szeretet cselekvés.
Hiába érzi valaki a lelke mélyén az érzést. Ha nem tesz eleget a másik nem fogja érezni a szeretetét.