Szintén ma – gondolatok

2009 április 30. | Szerző: Pipacsvir |

Szenvedélyesen élem az életemet. Értem ez alatt azt, hogy a napjaimat és a velem történteket próbálom teljes odaadással megélni. Félig tudatos választás ez, félig belőlem fakad: ilyen vagyok.

Ezért van az, hogy ha szeretek teljes szívvel teszem azt, ha örülök olyan vagyok, mint egy három éves kisgyerek, hogy az egyszerű, szürke hétköznapokból is ki tudom ragadni a jót és olyan hévvel tudom megélni, hogy a végén egy tartalmas életre nézzek majd vissza.

De nincs fény árnyék nélkül jin és jang kéz a kézben jár, ezért ha valami bánt, vagy valami fáj az képes engem teljesen és totálisan megsemmisíteni.

Ha már semmi vagyok, akkor viszont újra felépítem magam, ha már elértem az aljára, onnan már csak egy rúgás és indulhatok felfelé.

Szerintem mindenki élete ilyen, csak a befogadás mélysége különbözik. Mintha egy óriáskeréken ülnénk. Ha fenn vagyunk a kerék automatikusan elindul lefelé, ha leérünk egy idő után felfelé tartunk majd. A dolgok ezen törvényén változtatni nem nagyon lehet, azt tudjuk csak befolyásolni, hogy minnél tovább tartson a fennt és minnél hamarabb lóduljon a kerekünk a lentről.