Ma délelőtt

2009 január 16. | Szerző: Pipacsvir |

Olvad. Olvad. Olvad. És ráadásul süt a nap is! Ezen felbuzdúlva elmentünk Mayával hétvégére kaját venni. Babakocsival, busszal, ahogy szoktunk. Édes drágám mindenkire nyújtogatta a nyelvét. Rejtély, hogy honnan szedte. Egy-két idősebb néni (nem is értem, mert ha még olyan csinálta volna aki életkoránál fogva sosem volt gyerek közelében) rosszalóan nézett rá. Hát most magyarázzam, hogy egy húszhónapos nem gúnyból nyujtogat nyelvet, sőt szeretetből!!!! De természetesen ez csak egy-két kivétel volt, a többség most is lelkesen fogadta a lánykámból áradó, derűt, mosolyt, vidámságot. A lépcsőházban is találkoztunk pár szomszéddal és mindenki el volt hülve, hogy puszikat küld, meg pápát integet és egyedül mászik fel a lépcsőn.

Egyébként tudom lesz még hideg, de tavaszhangulatom van. Tele a szívem reménnyel, energiával, tettvággyal, hittel, akarattal, boldogsággal. Csak úgy repülök, szárnyalok két méterrel a föld felett, csak azért, mert élek és mert ilyen körülöttem a világ (ilyen szép és békés és nyíladozó és olvadó). Remélem délutánra is megmarad az idő és lezavarhatunk Mayussal egy jó kis sétát.