2009 január 14. | Szerző: Pipacsvir |

fehér

ajtód előtt a hajnal

részeg és reménytelen

szerenádhoz gyenge még a torkom

csak nyílnának kapuid hirtelen

ez már az álomelőszobája?

vagy csak az udvar hűvöse még?

a testemmel látom önmagam

utamnak iránya bennem ég

olyan egyformák ezek a könnyek

olyan új vagyok egyszerre csak

nyisd ki az ajtót hisz’ attól félek

hogy szemed látványa arcomba csap

 

vagy ne

 

ne

 

ne eressz be mégsem

jó lesz így is verssé leszel

egymásra várjunk te alva én ébren

lehet hogy örülsz hogy nem érlek el

 

(Ajtód előtt – Kovács Ákos)