Ma

2009 január 20. | Szerző: Pipacsvir |

Ma kivittem Mayust délelőtt sétálni (Egyébként délután szoktunk). Jól tettem, mert délután már hideg és szürke volt az idő.

Jártuk az utcákat, ő összefogdosott mindent (beszereztünk egy kis kutyakakit is), de nem ez volt a lényeg.

Hanem az, ahogy lépkedett előttem a kicsi lábaival a rózsaszín overáljában, (amin van két macifül) és magyarázott, felfedezett és rácsodálkozott erre a csodaszép világra. (Mert ma délelőtt mifelénk csodaszép volt, napos és langyos, de ugyanakkor friss is, mosolygó nénikkel és azonnal jövő busszal).

Nincs semmi ami ennél fontosabb. (Vannak dolgok sokadik helyeken, amelyek persze szintén kellenek, de ez a legelső, a legfontosabb, a megismételhetetlen és kihagyhatatlan).

Az, hogy itt botorkál előttem és látom, ahogy nő, növekszik, ahogy nyílik az értelme, ahogy szeret az ártatlan kicsi szíve, ahogy majd erős, boldog, egészséges felnőtté még ebben a káoszban is.

Ui: délután Apa hamarabb jött haza és így teljes volt az örömünk :)))