Életjel :)))

2009 június 5. | Szerző: Pipacsvir |

Nem tűntem el, csak átalakulóban vagyok 🙂 (Remélem szó szerint is, tekintve, hogy nagyon meg kellene már szabadulnom pár kilótól. El is indultam a reménykeltő úton és baromi nehezem fogytam négy kilót! A dologban az volt a jó, hogy mivel elhagytam a nehezebb kajákat, plussz méregtelenítettem, egy idő után azt éreztem, hogy baromi jó lenni a bőrömben és tele vagyok energiával. Azután most voltunk vidéken, körömpölkölt, töltöttkáposzta, ez utóbbi vacsorára… Hááát. Képzelhetitek! Most kezdem az egész fogyit előről)

Kimondhatatlanul jól esik, hogy érdeklődtök. Nagyobb lélegzetvétel (idő, idő ami ugye sosincs) és leírom, hogy miért nem írtam mostanában. Nincs baj, semmi!!!

Addig is pár szösszenet, drága lányom produkcióiról:

Tegnap. Vérhalom-tér. Várjuk a buszt. Szőke plázadémon kutyát sétáltat, azt a nyúzott, patkányszerű zsebméretűt. Lányom felderült arccal nézi, hogy végre megjelent egy ismerős állat (nem a szőke plázadémon) és úgy mondja a kutyusra: – Miau, Miau! Cica!!!!

Utazunk. Folyton ki akar bújni, a biztonsági gyerekülés övéből. Kicsusszan a keze, visszarakom, kicsusszan, visszarakom: – Mondom neki: Kicsim, ha nincs rajtad az öv, jön a rendőr bácsi és jól eldádázza a kispopsidat, utána meg Apáét is! Azóta, ha a gyerekre rászólók (bármiért, ami naponta ezerszer történik meg kb.) már mondja is – Rendőrbácsi, rendőrbácsi! (Nem csodálkoznék, ha egy pszichológus húsz év múlva, felszínre hozná ezt a kicsúszós jelenetet, annak magyarázataképpen, miért fél a lányom a hivatalos közegtől)

Ja, egyébként a rendőr bácsi eleinte csak kőbácsi volt. Párom mondta, biztos azért, mert a gyerek tudja, hogy a rendőrök általában kőhülyék. (Bocsánat minden normális rendőrtől, pláne hogy mostanában egyre több, fiatal, izmos, amerikai katonát meghazudtoló arcélű, magazinba való fiúkát látok csatasorba állítva)

NAGYON SOK ÖLELÉS MINDENKINEK!