Jaj!

2009 június 11. | Szerző: Pipacsvir |

Most volt egy lélegzetvételnyi időm. Gondoltam kihasználom és ellátogatok a régen nem olvasott, de annyira hiányolt, szeretett blogokra. Lilylig jutottam, meglepődve láttam, hogy itthon van. Olvastam, ittam minden szavát kb: 10 percig. Azután a kicsi lányom kitalálta, hogy ki akar jönni a járókából. Nyavajgás kisebb hiszti, bennem meg az érzés, hogy basszus: nekem fél óra szabadidő sem jár??????

Ez a gyereknevelés másik oldala. A boldosgásosságról írok sokat, de itt van ez is néha. Reggeltől estig, készenlétben lenni, etetni, öltöztetni, szeretni, odafigyelni, elővenni, eltenni, kitörölni, betakarni, visszaragasztani, megfőzni, feltörölni, kimosni, lemosni, felmosni…… sorolhatnám a végtelenségig. Annyi odaadással és boldogsággal, megbecsüléssel és végtelen szeretettel csinálom, élvezem, értékelem. DE! Néha nagyon jó lenne, csak úgy önmagam lenni, gyerek nélkül, csak pár percre naponta. Egy kicsit olyan dologgal foglalkozni, ami nem MI vagyunk, hanem csak ÉN vagyok.

Tulajdonképpen egy nagyi hiányzik nagyon. Egy szerető, megértő, megbízható nagymama aki legalább hetente egyszer kiviszi Mayust a játszótérre helyettem.

Néha, néha ennek érzem nagyon a hiányát. Úgy mint most is.

Na megyek a kicsi lányomhoz és remélem, hogy hamarosan tényleg tudom majd olvasni a szívem csücske blogokat.

Ui: HIÁNYOZTOK