Lingi-lengi
2009 január 29. | Szerző: Pipacsvir
Bármit is csinált a férj az ágyban, felesége sose érte el az orgazmust.
Mivel a zsidó törvények szerint az asszonyoknak jár a szexuális öröm, úgy
döntöttek, hogy megbeszélik a rabbival.
A rabbi meghallgatta történetüket, simogatta szakállát, és a következőt
javasolta: Bérelj fel egy fiatalembert. Amíg ti ketten szeretkeztek, a
fiatalember lengessen felettetek egy törülközőt. Ez segít majd a
feleségednek, hogy fantáziáljon, és ez majd eljuttatja az orgazmusig.
Hazamentek és követték a rabbi tanácsát. Fel is béreltek egy fiatalembert,
hogy lengesse felettük a törülközőt, miközben szeretkeznek. Ez azonban nem
segített, és a feleség továbbra is elégedetlen maradt. Kételyükkel
visszamentek a rabbihoz.
Rendben – mondta a férjnek – cseréljetek. Most a fiatalember szeretkezzen
a feleségeddel és te lengesd felettük a törülközőt.
Megint megfogadták a rabbi tanácsát . Hazamentek, és ismét felbérelték
ugyanazt a csinos fiatalembert.
A fiatalember lefeküdt az ágyba az asszonnyal, a férj pedig lengette a
törülközőt. A fiatalember nagy odaadással végezte dolgát, és a feleség
hihetetlen, világrengető és fültépő orgazmust élt át.
A férj ekkor elmosolyodott, a fiatalemberre nézett, és diadalittasan
megszólalt:
Na látod, te hülye! IGY kell lengetni a törülközőt
Örkény István
2009 január 29. | Szerző: Pipacsvir
Az otthon
A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta a szerelvényt.
– Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
– És akkor mi lesz?
– Akkor otthon leszünk.
– Mi az, hogy otthon? – kérdezte a gyerek.
– Ahol azelőtt laktunk.
– És ott mi van?
– Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
– Anyu – kérdezte a gyerek. – Otthon is vannak őrök?
– Ott nincsenek.
– Akkor – kérdezte a kislány – onnan meg lehet majd szökni?
2009 január 27. | Szerző: Pipacsvir
Mayusbaba jobban van, bár még nem teljesen. Az elevenségéből egy pillanatig nem veszített semmit.
Ma reggel beosont a hálószobába. Pár perc, egy nagy puffanás, gyerek nyavalyog (nem sír, csak pityereg a riadságtól) én rohanok, már vigyorog is, mellette öt centivel a földön a kidőlt szekrényajtó.
Minden családban van egy-két ilyen történet. Minden gyerkőc mire felnő kerül olyan helyzetbe, hogy épp nincs ott anya, apa (mert 100%-ig, mindíg képtelenség figyelni) viszont veszély, akár életveszély az van. És mégis.. Angyalka megfogja a szekrényajtót, vagy megtámaszt a lépcső tetején, vagy félredobja a zuhanó vasalót… Vigyáznak ránk.. és rájuk jobban, mert rájuk még jobban kell!
Tegnap meg elkezdi: Abiga, Abiga, Abiga és mondja végtelenül. Rájöttünk azután, Apa hazajött és megemlített egy kislányt akit Abigélnek hívnak. Na ez maradt meg gyermekem fejében (pedig csak egyszer hangzott el a név).
No nekiesek a mai napnak. Tegnap akartam olvasni blogokat, de Kedves kérte beszélgessünk inkább, vígasztaljam egy kicsit. Jó érzés volt, bennem lel megnyugvásra. Most hogy írok, kitaláltam megmaszírozom este a hátát, az nagyon jó negatívenergia-elűzőnek bizonyult máskor is.
És főzők finom paprikáskrumplit, mert szerencsére krumpli még van. És délután elmegyünk csavarogni Mayussal, akármilyen idő legyen is…..
2009 január 27. | Szerző: Pipacsvir
Átöleltem. Úgy bújt hozzám… a lelkembe menekült a keserűsége elől. Ott még napsütés van, a remény és a hit napocskája sütöget. De már gyengül, már bennem is olvadozik a gát, ami ha átszakad, az én bensőmet is szomorúsággal tölti el.
Többhegynyi számla, bankoktól érkező, behajtási eljárás megindításáról szóló levelek, üres hűtő, fogyó pelenka, a kölcsönkért pénzből még pár ezer forint, mindezekre ráadásnak hideg, köd és szürkeség. (Mennyivel könnyebb megőrizni a lelket, ha süt a nap és langyos szellő símogatja az arcot).
És Ő, aki nekiindul reggel, hazaérkezik este, erőtlen, kimerült lélekkel, már nem bízva, csak bámulva maga elé és kérdezgetve, hogy hogyan tovább. Másnap ebből kell felkelni, ebből útnak indulni, ügyfelekkel beszélgetni, lakásokat mutogatni és elrejteni, eldugni mélyre a gondolatot, amelyet ha megérezne a másik elriadna tőle (mint ahogy a társat nagyon akaró nőtől riadnak a férfiak), vedd meg, vedd meg, kérlek vedd meg hagy űzzem el otthonról az ismét beköszönő nyomorúságot.
Csak ez a boldogságforrás, ez az izgő-mozgó, kacagó, ölelő, puszit osztogató, ficánkoló kicsi lány, csak ez van most nekünk, meg mi egymásnak és együtt hárman. Az enyhülés, amit Isten most adott nekünk, amelyben feloldódik a legkeserűbb epe is és édes mézzé válik, ami kiparancsolja a szobából a bánatot.
Jó volt a tavalyi év vége, jutott ételre, lakbérre és kezdtük megadni a tartozásainkat. Most vissza, vissza ide ebbe a létbe, ahol kúszik fel a torkon a szorítás.
Én még erős vagyok. Tudom, hogy lesz holnap és a holnap hozhat bármit. Tudom, hogy lehet szájamig ér majd, ami még csak derékig ér és elmerülök benne. De majd felbukom ismét és kimászom, kimászunk. Mert muszály.
És tanulom a mantrámat és mondogatom és mondogatom. Mert néha úgy a szívem közepébe talál az a sok negatív gondolat. De távol akarom tartani és amikor bekukkant a fejembe én rázendítek 2009-ben várom, sőt bevonzom a változást életem több területén is………
Mayuska betegecske
2009 január 22. | Szerző: Pipacsvir
Mayuska beteg. Tegnap még nem volt láza, de éjszaka már erőssen szörcsögött és három napja tartó köhögés és tüsszögés is vészesre fokozódott. Nem is aludtam az éjjel, csak hallgattam, hogy rendben van-e és pakoltam vissza a helyére meg betakargttam. Kb. hajnal egykor nyugodott le és akkor volt egy kis pihi, de reggel összetörten és zaklatottan ébredten. A beteg gyerekem ellenben felülkerekedett az állapotán és köhécselve, taknyos orral rohanta körbe a szobát.
Voltunk doktornéninél, akihez amúgy is menni kellett volna, havi ellenrőzésre és oltásra. Az oltás, tekintve lyánykám állapotát, elmaradt, mert nem akarta a doktornéni a legyengül szervezetét megfejelni egy minivírussal.
Most alszik én is próbáltam, de nem tudtam. Rémes ahogy álmában felhorkant és nem kap levegőt.
Viszont ha felébred, tutira megint szétszedi a lakást. Hála Istennek, mert addig amíg eleven nincs semmi gond, takony és tüsszögés ide vagy oda. (Tartottam én már úgy a kezemben, hogy szinte elájult belé, menni nem volt kedve, nem hogy játszani, na akkor tényleg gáz volt!).
Egyébként meg jókedv és szeretet mindenkinek ebben a szar időben is!
2009 január 21. | Szerző: Pipacsvir
Ezt találtam a céges mailboxunkban.
100%-os hatású potencianövelők a gyártótól.
Nálunk a legolcsóbban.
Akciósan Viagra – 777 ft, Cialis – 777 ft
Óriási engedménnyel. Minőségi termékek.
Szerintetek?????
helyzet most
2009 január 21. | Szerző: Pipacsvir
Hát úgy alakult, hogy ma átvittem Mayust anyósomhoz a város másik felére.
Hazafelé bevásároltam és vettem hajfestéket.
Hát mikor fessen az ember lánya, ha nem akkor, amikor nincs az a veszély, hogy felsír a gyerek és lehet rohanni be hozzá vörösen csöpögő hajjal? Meg persze az sem tesz jót neki, hogy szívja a hidrgogéngőzt.
Egy óra volt mire hazaértem, festék most fent a fejemen azután papírok összeszed és rohanok átetetni neki bankszámlára a babakötvényét. (Így nagyi és egyéb családtagok tudnak hozzátenni ha akarnak).
Bevásárláskor megkívántam a disznósajtot (mióta próbálok lájtosabban enni, úgy kívánom a kenyeret, meg a jó kis parasztkajákat plussz csokival). Vettem is ebéd gyanánt tíz dekát amit be is falatoztam egy kis hagyma kíséretében.
Odakint esik az eső. Nem tom, nem-e fog csöpögni a frissen festett hajamból a lé, plussz ugye egy kicsit bűzlik a leheletem (még akkor is ha három rágó és két fogmosás hivatott eltüntetni).
Valyon mit fog szólni a bankos, ha zárás előtt fél órával egy büdösszájú, vöröslében leledző nő betámolyog hozzá???
Ma
2009 január 20. | Szerző: Pipacsvir
Ma kivittem Mayust délelőtt sétálni (Egyébként délután szoktunk). Jól tettem, mert délután már hideg és szürke volt az idő.
Jártuk az utcákat, ő összefogdosott mindent (beszereztünk egy kis kutyakakit is), de nem ez volt a lényeg.
Hanem az, ahogy lépkedett előttem a kicsi lábaival a rózsaszín overáljában, (amin van két macifül) és magyarázott, felfedezett és rácsodálkozott erre a csodaszép világra. (Mert ma délelőtt mifelénk csodaszép volt, napos és langyos, de ugyanakkor friss is, mosolygó nénikkel és azonnal jövő busszal).
Nincs semmi ami ennél fontosabb. (Vannak dolgok sokadik helyeken, amelyek persze szintén kellenek, de ez a legelső, a legfontosabb, a megismételhetetlen és kihagyhatatlan).
Az, hogy itt botorkál előttem és látom, ahogy nő, növekszik, ahogy nyílik az értelme, ahogy szeret az ártatlan kicsi szíve, ahogy majd erős, boldog, egészséges felnőtté még ebben a káoszban is.
Ui: délután Apa hamarabb jött haza és így teljes volt az örömünk :)))
Cybervilág
2009 január 20. | Szerző: Pipacsvir
Apu hogyan kerültem én erre a világra?
– Na jó fiam, erre a beszélgetésre előbb utóbb sort kellett keríteni, figyelj így történt: Apukád megismerte anyukádat egy chatszobában, majd találkoztak egy cyberkávézóban és anyukád a WC-n letöltött pár adatot apukád USB kulcsáról. Amikor apukád befejezte a letöltést, észre vette, hogy ezt megelőzően egyetlen tűzfal sem lett feltelepítve.
Ekkor már késő volt CANCEL, ESC gombok nyomkodására, mert a “Biztosan elkezdi a letöltést?” ablak leOK-zása már a Beállítások menüpont alatt ki lett pipálva.
Anyukád antivírus programja régen volt frissítve ezért apukád “blaster-worm” vírusával nem tudott mit kezdeni.
Ekkor megnyomtuk az “Enter” billentyűt és kaptunk egy rendszerüzenetet ezzel a felirattal: “Maradék idő a letöltés befejezéséig 9 hónap….”
2009 január 31. | Szerző: Pipacsvir
Öreg papa pöfög a Trabantjával az úton, egyszercsak piros lámpát kap és megáll. A mellette lévő sávban egy gyönyörű hófehér mercedes cabrioval egy nagyon csinos
fiatal csaj áll meg. Döng a zene a kocsiban, a lányon gyönyörű ruha van, szép
mellek, műköröm stb. A bácsika nézi és nem bírja megállni, hogy át ne szóljon a
lánynak: – Ne haragudjon kisasszony, de hogy csinálja, hogy ilyen fiatalon ilyen
csodálatos kocsija van? Én negyven évig dolgoztam a Ganz Mávagban és csak erre a vacak Trabantra futotta. – Bácsikám tudja mi az az orális szex?A kisöreg gondolkozik, majd rávágja:
– Az a szopás nem?
– Nem bácsikám, a szopás az a Ganz Mávag.
– Minek, hiszen van a maga kútjában is.
– Hívjak orvost?
– Papa, ezzel a betegséggel akár kilencven évig is elélhet.
– Kisfiam, nem ég, hanem világít!
Kis idő múlva:
– Anya, most már a függöny is világít…
– Nem gondoltam, de amikor bedőltél az ágyba, még nem volt monokli a szemed alatt.
Oldal ajánlása emailben
X