ma
2009 január 19. | Szerző: Pipacsvir
Tegnapról maradt kaja. Főzni nem kellett, csak délelőtt ugrottuk egy dentinox gélért (Mayusnak jönnek az örlőfogai). Mintha mogorabbak lettek volna az emberek a buszon, gondoltam biztos hétfő van azért. Remélem holnap már jobb lesz a kedvük!
Pedig megint süt a nap és éled az élet, a szív, a gondolat, az érzés. És lehet majd menni a szigetre végre és sokáig lenni a játszótéren és idővel kiülni az erkélyre este beszélgetni vagy hallgatni!!!!
Míg Maya aludt takarítottam és írtam is egy kicsit (tisztultam megint). Most a járókába szedi szét az újságot, amint befejezem veszem kis és eszünk és megyünk!
Nagy csavargók vagyunk mind a ketten!
Ölelés és boldogságosság mindenkinek!
Csúnya lány
2009 január 19. | Szerző: Pipacsvir
Ma láttam egy csúnya lányt. Ne tagadjuk, nem volt szép, de… Mosolygott! Fülig ért a szája és olyan nyíltság és annyi szeretet áradt belőle (az a cél nélküli, mindent szerető szeretet), hogy nem lehetett szó nélkül elmenni mellette. (Egy boltban voltunk Mayussal és oda jött be ő is). Váltottunk is pár szót és a lány, csak mosolygott és mosolygott! (Mosolygott a szeme, a szája, a tartása).
Tanítanám a katalógusmodelleket majmoló, kívül tökéletes, belül üres nőknek: látjátok így kell szeretni az életet és akkor majd az élet is szeret titeket!
2009 január 19. | Szerző: Pipacsvir
Elég ramaty volt a hétvége. Egy kicsit, kicsit (?), feszült most a viszony Kedvessel mostanában. A pénzhiány eléggé rányomja a bélyeggét az ember lelkére. De lehet, hogy nem is ez, vagy nem csak ez, hanem mert jó lenne egy kicsit pihenni, lazítani, kiszakadni.
Vannak napok amikor azt kérdezem, hol vagyok én? Nézem a szerepeimet és valahogy mindegyikben meglátom magamat és mégis: úgy érzem semmi vagyok. Egyedül az anyaság, ami megkérdőjelezhetetlen, aminek a létezésében nem “kételkedem”. Inkább olyanokat kérdezek, hol vagyok én mint NŐ? Mint egy szeretnivaló, kívánatos, okos lény, akinek mások vágynak a társaságára, az érintésére, a szavára, a símogatására, a lelke közelségére.
Néha nagyon butának érzem magam. Most 33 évesen, símán tudnék a 20-as önmagamnak tanácsot adni, mit hogy érdemes csinálni, minek mi lesz a következménye. Az már más lapra tartozik, hogy megfogadnám-e? És ha most idejönne az aki tíz év múlva leszek és megmondaná, hogyan tegyek érezzek, hogy abból később valami jó süljön ki, megfogadnám, vagy elhajtanám, hogy ne beszéljen hülyeségeket?
Mert jó lenne tudni, hogy normális-e ha az asszony lánya a társa mellett is magányos (néha)? Azt már persze tudom, vannak hullámvölgyek, meg két külön bolygón élünk, de meddig tartható ez az állapot és mit lehet tenni ellene? HONNAN VAN VISSZAÚT ÉS HOL KEZDŐDIK AZ, AMIKOR A NŐ AZT MONDJA: NE TOVÁBB?
És mi van, ha én gondolom rosszul? Mi van ha az ami nekem fáj, minden kapcsolatban ott van, csak a bölcsebb és okosabb asszonyok átlépnek rajta és élnek boldogul? Mi van ha az én igényeim túl magasak?
Ma olvastam, hogy nagyon sok nő, nem elégszik meg azzal amije van. Még akkor is, ha látszólag mindene megvan. Mert a nőnek érzelmileg sokkal több kell, mint amit a férfi adni tud. De ez nem a férfi hibája. Teljesen másra van ő berendezkedve: számok összeadására, logikára, tervezésre, fizikára messze áll az ő kicsi lelke az érzelmektől. Ha meg is éli azokat (mert azért ő is érez) máskép teszi mint egy nő. És ez a másképp, a legtöbbünknek kevés. De az ember lánya, nem ostoba, nem fog otthagyni csapot-papot, felrugni békés házasságot, teremteni fájdalmat gyerekeknek, apósnak, anyósnak. Adott nekünk szép fejlett kis bal agyféltekét a Jóisten, hát teremtünk egy másik világot magunknak benne. Egy másik világot, egy másik férfival, aki úgy szól, hogy a szívünk sajdul belé, és virágot hoz, és kitalálja mit szeretnénk szülinapunkra és ha az a havasok legtetején nyíló varázsvirág, akkor hét határon keresztül vágva is elhozza nekünk és olyanokat suttog a fülünkbe, hogy elönt a forróság.
Hogy mennyi alapja van eme állításnak, az asszony és lányszívek mélyén rejlő titkokból tudhatnánk meg, de ugye, a hetedik ajtó mindíg zárva marad.
Én mindenesetre nem akarok az agyam, a szívem, a lelkem mélyén egy ilyen “virtuális pasit”. Én 33 évesen még arra vágyom, hogy a hús vér párom találja ki (csak néha, néha!) hogy mire vágyom, olykor adjon csak úgy virágot, hallgasson végig és öleljen úgy, hogy azt érezzem én vagyon az egyetlen nő a világon.
A bibi akkor van, ha minderre a tízévmúlva önmagam, szelíd anya mosollyal a szája szélén azt mondaná: Álmodj csak, álmodj Kicsim, majd úgyis megtudod!
2009 január 19. | Szerző: Pipacsvir
Barátság-szalag,szeretetcsomag,vagy oklevél?
Akiktől kaptam, Forgószél és Magnoli
Nagyon, nagyon köszönöm!
“Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés – inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a ‘proximitásban’ a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”
Csatlakoznék Forgószélhez és én is csak felsorolnám kik kedvesek a szívemnek (magamat ismerve biztos kihagyok valakit, remélem megbocsát). Szóval a lista:
Akiket nagyon-nagyon szeretek és igyekszem mindíg olvasni: Magnoli, Forgószél. Lily, Nagymami, Rzso, Eliana, Eper
És akiket szintén szeretek, de sajnos kevesebb idő jut rájuk: Katha, Bizonytalan, Márti, Gagó, Motyi, Szulita, Hivatlan, Péntekke, (és még sokan mások, igyekszem idővel mindenkit felsorolni)
Az új bloggerek közül Lustanyu (akihez Magnoli oldalán keresztül jutottam el, ezek köszönet Magnolicskám!) Uccika, Gis77 és Kingi8.
Ma délelőtt
2009 január 16. | Szerző: Pipacsvir
Olvad. Olvad. Olvad. És ráadásul süt a nap is! Ezen felbuzdúlva elmentünk Mayával hétvégére kaját venni. Babakocsival, busszal, ahogy szoktunk. Édes drágám mindenkire nyújtogatta a nyelvét. Rejtély, hogy honnan szedte. Egy-két idősebb néni (nem is értem, mert ha még olyan csinálta volna aki életkoránál fogva sosem volt gyerek közelében) rosszalóan nézett rá. Hát most magyarázzam, hogy egy húszhónapos nem gúnyból nyujtogat nyelvet, sőt szeretetből!!!! De természetesen ez csak egy-két kivétel volt, a többség most is lelkesen fogadta a lánykámból áradó, derűt, mosolyt, vidámságot. A lépcsőházban is találkoztunk pár szomszéddal és mindenki el volt hülve, hogy puszikat küld, meg pápát integet és egyedül mászik fel a lépcsőn.
Egyébként tudom lesz még hideg, de tavaszhangulatom van. Tele a szívem reménnyel, energiával, tettvággyal, hittel, akarattal, boldogsággal. Csak úgy repülök, szárnyalok két méterrel a föld felett, csak azért, mert élek és mert ilyen körülöttem a világ (ilyen szép és békés és nyíladozó és olvadó). Remélem délutánra is megmarad az idő és lezavarhatunk Mayussal egy jó kis sétát.
ma
2009 január 15. | Szerző: Pipacsvir
Na jó sokat írtam a könyveimről. Csak pár mondat. A mai nap egy merő csúcspont volt kb: öt óráig, amikoris a fáradság már kezdett kiütközni rajtam. De egyébként reggeltől bennem munkált a jókedv, a hit, a derű, a nyugalom. Szóval jó volt na!
Gis77-nek
2009 január 15. | Szerző: Pipacsvir
Játékszabályok:
1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.
Én a lehetőséget Rzsotól kaptam:
És mivel már ez a játék is kezd körbejárni, valamint, hogy maradjon még akinek át lehet adni én most csak egy emberkének gurítom tovább, aki nem más mint: gis77.
De nagy érdeklődéssel várom, hogy ki mit olvas és ha az engem érdeklő emberkék valamelyikéhez nem jut el a felkérés akkor bővítem a listát :))
Olvasmányaim
2009 január 15. | Szerző: Pipacsvir
Rzsotól kaptam a lehetőséget, hogy megosszak veletek öt könyvcímet amit 2008-ban olvastam. Ha rövidre akarnám fogni azt mondanám, hogy Harry Potter összes ráadásul az hét egyre vastagabb kötet) :). Na de látott már valaki olyan, hogy ÉÉÉÉN rövidre akarnám fogni??? De azért legyen egy a Harry Potter. Amikor Potter lázban égett a világ engem nem érdekelt. El voltam foglalva az életemmel nagyon és bosszantott, hogy mindenki kezében ott a könyv, amit én nem tudnék megfizetni. A filmeket láttam először és habár nagyon tettszettek, nem annyira, hogy igazolást kapjak belőlük: valóban van létjogosultsága az őrületnek. Pár hónappal ezelőtt történt, hogy Timcsike a sógornőm – aki nagy Potter rajongó – hozzájutott az utolsó két kötethez és elkezdte olvasni. Az öcsém mondta, hogy nem lehet hozzászólni a csajszihoz annyira elragadta a két könyv. Gondoltam, na ha Timinek tetszik adok neki egy esélyt. Könnyű volt elkezdeni, mert neki megvolt az első két kötet. Elkértem, belekezdtem és már húzott is magába a mesevilág a mindíg győző jóról, a gonosz néha kiteljesedő, de végül reménytelen harcáról, egy láthatatlan varázslattal teli világról…. Azóta már túl vagyok a hetediken is. A másik nagy felfedezés Jókai Mór volt. Ezidáig elkerült engem ez az író, nem is értem miért, hisz a műveiből készült régi filmeket nagyon szeretem. Akkor akadtam rá, amikor nyáron lent voltunk Hernádcécén és odaadtuk a nagyinak egy napra Mayát. Mi reggel kimentünk Kedvessel a tóhoz horgászni. Pontosabban ő horgászott és olvastam és élveztem a nyugit. A Szegény gazdagok-at sikerült kihalásznom indulás előtt a polcról. Egyből magával ragadott a korleírás, a jellemrajzai, a humora, a titokzatos cselekménye, a könyv felét ki is végeztem ott pár óra alatt. Ráadásul felolvastam belőle a Páromnak és jókat kacagtunk (A vége, az én happyendben bővelkedő amerikai hülyeségeken felnőtt lelkemnek nem igazán tetszett). Aztán itt van a megismételhetetlen Coelho, akinek a művei közül az elmúl időszakban: A Veronika meg akar halni volt terítéken. És egy nagyon nehéz, de gyönyörű mű, Henryk Sienkiewicz: Quo vadis– ja, ami Néró császár Rómájába repít, egy romlott, erkölcstelen világba, ahol a lelkek tisztulását Jézus eszméje hozza el. Amint a végére értem átjárt a felismerés és a megértés döbbenete. És a kezembe akadt dr. Lenkei Gábor: Cenzúrázott egészség című könyve is. Az íróról utólag derült ki, hogy nagy szientológus, ez választ adott egy-két kérdésemre, de ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert más megvilágításba helyzete a gyógyszeripart és elgondolkodtatott. És ki ne hagyjam Osho: Bátorság című művét, ami pont akkor talált meg, amikor mindenki vádolt minket azért, amiért ilyen felelőtlen életet élünk és vállalkozni próbálunk. Na ez a könyv pont arról szól, hogy csak annak az életnek van értelme ahol néha kockáztatunk, mert csak így nyerhetjük el a jutalmat, az álmainkat. Olvastam még Agatha Cristie-t, Szabó Magdát, Be kell vallanom mielőtt 2007-ben megszületett a lányom, olvastam nagyon sokat, azután elsodort, az új szerep az anyaság. (Ja az első hónapokban kiolvastam egy könyvet a szoptatásról!), most kezdek visszatalálni ehhez a számomra éltető, kiteljesítő, pihentető tevékenységhez, ezért a fenti lista egy-egy eleme átnyúlik 2007. első felére. Egyébiránt mindenevő vagyok, viszont a nagyon gagyi ponyvát nem tudom elviselni. Coelho, Müller Péter, Popper Péter, Jókai Anna, Aki még nem volt, de lesz: Wass Albert, Polcz Alaine, és még több Jókai, (és persze ez is csak a jéghegy csúcsa).
Annak aki még nem ismeri
2009 január 20. | Szerző: Pipacsvir
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk,
ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második.
Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk,
hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.
Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.
Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk,
ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni.
De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink.
Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.
Alfred Souza mondta:
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni,
és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok:
gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök.
Aztán kezdődik a valódi élet!
Végül megértettem, hogy ezek az “akadályok ” a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer,
ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság.
Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban,
ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá,
hogy az idő nem vár senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának,
majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot,
majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek,
majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek,
majd ha férjhez megyek, ha végre elválok…
Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást.
Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést,
hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot “elkezdeni”,
mint ez a pillanat.
Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.
Oldal ajánlása emailben
X